Bringáztam egy jót a zöld bor vidékén Észak-Portugáliában
green wine vineyards in Portugal

Sharing is caring!

Mindig is vágytam az új helyekre, hogy felfedezhessem a rejtett kincseket ebben a gyönyörű országban, Portugáliában. S amikor végre van egy szabadnapom, akkor arra az időre megpróbálok tervezni valami jó kis kiruccanást, egy kerékpártúrát, olyan helyen, ahol még nem jártam, ahol kombinálhatom a kihívást a csodálatos tájjal és persze közben ehetek egy finomat, hogy feltöltődjek. Ez alkalommal a zöld bor vidékén bringáztam, meglátogattam egy borászatot út közben, ettem egy fenomenális ebédet a hegyek között és még egy folyóparti strand is belefért a napba. Jöjjön az élménybeszámoló erről a napról!

2019.09.07 frissítés: Ma délután kaptuk meg a Quinta do Tapadinho-tól a megígért fényképeket! Görgessetek a cikk aljára, ha már olvastátok a cikket,  és nézzétek meg a galériát, érdemes! Ha még nem olvastátok, akkor úgyis a végén a galériához lyukadtok ki 🙂 Üdvözlettel, András

Imádom a Portói bort és már volt szerencsém biciklizni a Douro völgyében. Mindig lenyűgöz ez a vidék, de most egy új helyre vágytam. Ezen kívül Észak-Portugáliában még annyi hely van, amit meg lehet látogatni.  Ezért most a másik kedvenc borom vidékét szúrtam ki, a vinho verde-t, a Minho régióban.

Ez a fajta bor kevésbé ismert Magyarországon, de lehet, hogy hallottál már róla úgy, mint zöld bor. Aki még nem próbálta és szereti az olyan frissítő hatású, könnyű es zamatos bort  egy kis bubival megspékelve, annak szívből tudom ajánlani. Tökéletes nyári bor, és még tökéletesebb valamilyen halétel mellé.

A zöld szó nem a színére utal, mert van belőle fehér, rózsaszín és vörös változatok is. Portugáliában több teória is terjed a zöld elnevezésre:

  • Az egyik, hogy kizárólag észak Portugáliában tálalható régióban készül, ahol a mediterrán éghajlat enyhe és magas a csapadék mennyisége. Ez Portugália egyik legzöldebb területe.

 

  • Míg másik teóriában a zöld szó a fiatalságra utal, vagyis a bor életkorára. Ez a bor anélkül fogyasztható, hogy pincében vagy hordóban érlelnék. Frissessége, gyümölcstartalma üdítően hat ránk.

 

  • Míg a harmadik elmélet a legvalószínűbb, legigazabb es legtöbbet hangoztatott, hogy ezen a vidéken mindig szülőkről gyermekre szállt a telek, amelyet felosztottak a gyerekek között. Ők megpróbáltak ugyannyi bort/ szőlőt termelni, de egyre nehezebb volt az egyre szűkebb telkeken, ezért elkezdtek felfelé futtatni a szőlőt. Volt ahol több méter magasba futatták fel, így tudták kihasználni a kevesebb helyet. A szőlő az alján nehezebben érett, és türelmetlenek voltak így hamar leszüretelték, ezért is hívjak zöld bornak.

Hogy visszatérjek a kerékpártúránkra, olyan vidéket kerestem, ami nem túl közismert, hisz szeretem az eldugott, érintetlen vidékeket, ezért az úti célunk a Cabeceiras de Basto lett. A terv egy körtúra, ebből a városból elindulva fel a hegyekbe, ott egy jó ebéddel megpihenni, és ahogy tovább folytatjuk utunkat egy megállót terveztünk be egy Quinta-ba (Portugáliában a borászatokat is Quinta-nak hívják, viszont ezek olyan farmok, ahol nem állat tenyésztéssel foglalkoznak).

És persze a végen nem maradhat el a lazulás, egy folyóparti strandon. Imádjuk ezeket a kis folyó menti strandokat, mint ahogy már korábban megírtuk. Igaz ez nincs közte, mert még új 🙂 de majd bekerül idővel!

Izgatottan vártam a napot, hogy elinduljunk, mert már rég volt rá alkalmunk hogy párommal együtt kettesben tekerjünk. A cél 51 km volt és 1000 m-es szintemelkedés.

Rögtön emelkedővel indult a kör (mivel a legalacsonyabb ponton, hagytuk a kisbuszt), elmaradt a bemelegítés, ezért később majd egy új kiinduló pontot kell kerítenünk, de azért túlélhető. Megnéztük ezt a csodálatos kis városrészt, amely a mesés parkkal és templommal hamar lenyűgözött bennünket.

A legjobb, hogy akár már itt is fel lehet frissülni, mert volt egy kávézó is. A portugálok híresek arról, hogy mennyi kávét meg tudnak inni a napszak bármely időszakában, úgyhogy nem meglepő ez számunkra már.

the church of Cabeceiras De Basto, Portugal
Főtér és templom Cabeceiras de Basto városban

Tovább haladva, olyan kietlen vidéken haladtunk, hogy nem is gondoltam volna, hogy emberek laknak erre. Ami leginkább feltűnt, hogy a néha elhaladó autók rendszáma holland volt, vagy belga, portugál rendszámot alig láttam. Míg tekertünk egyre feljebb, elhaladtunk régi típusú kőházak mellett miközben bámulatos kilátás tárult elénk. A szintemelkedés elég nagy volt, de a panoráma mindent elfeledtetett velem.

Nem vagyok nagyon edzésben, de azért csak tekertem és tekertem, közben meg ámultam és bámultam. Találkoztunk egy kerékpárossal is, aki már a harmadik körét tekerte ezen a vidéken. Megtudtuk tőle, hogy erről a területről sokan kivándoroltak hollandiába és ilyenkor jönnek vissza nyaralni. Viszont maguk a hollandok is szívesen látgatják ezt a vidéket.

Mikor végre felértünk a hegy tetejére, akkor eljött a délidő és megérkeztünk az ebéd helyszínéhez. Itt tálalható egy nagyon híres étterem, ahol sorban állas van és turisták hada szokott jönni enni, de megint csak találtunk egy rejtett kincset.

A közelben (nagyjából 13,5 méterre) nyitott egy másik étterem. Lehet, hogy csak türelmetlenek lettünk volna kivárni a sorunkat a már megtett út után és igazából ruházatunkat sem találtuk odaillőnek, így mi az új, kisebb étterembe tértünk be és nem csalódtunk.

Most gondolj bele, ki az, aki egy éttermet nyit egy nagyon közismert és híres mellett? Valamit csak tud, nem? Muszáj volt kipróbálni. Megérte. Baráti áron, olyan marhasültet ettünk és természetesen vörös vinho verde-t ittunk, hogy utána el sem akartunk indulni.

cyclist eating a rich Portuguese dish
Már nehezen tudtam magam visszatartani – Pista bá, markos volt az ebéd itt is!!!

Az étterem mögött megpihentünk. A lenyűgöző látvány, a csend és a természet ölelésében, itt tudtunk volna aludni is akár. De végül hajtott minket a vágy, hogy megcsináljuk a betervezett útvonalat és kíváncsiak voltunk a Quinta-ra is.

Még egy kis emelkedő várt ránk az ebéd után, de legyőztük és utána csak gurultunk es gurultunk lefelé. A sebesség, a csodás dombok, vagyis lejtőkért megérte a felfelé szenvedés. Persze lefelé is meg kellett állni egy kis üdítőre, és a fékeknek sem ártott hűlni egy kicsit, így betértünk egy helyi kávézóba.

Számomra mindig érdekes élmény beülni egy olyan helyre, ahova szinte csak a helyiek járnak.

Figyelnek, hogy kik ezek és mit akarnak, néma csönd ül a kávézóra, de általában van egy bátor, aki rákérdez, mit csinálunk errefelé. Barátságosak még a legeldugottabb helyeken is. Imádom a közvetlenségüket és olyan jó látni, hogy még a legkisebb falvakban is akad egy kávézó ahol összeül a nép. Portugálok nem egy otthonülős típusúak, mindig kimozdulnak.

Kis pihenő után hamar megérkeztünk a Quinta-ba, ahol szemügyre vehettük a szőlőket, és kóstolót is kaptunk a vinho verde-ből.  A hely maga a paradicsom. Amint elkészül a medencéjük, tuti hogy minden nyáron ellátogatunk majd ide egy kis kikapcsolódásra. Nem lehet szavakkal leírni, hogy milyen csodálatos a kilátás, a nyugalom, és milyen szépen ki van alakítva az udvar meg a kőház. Ezt látni kell. Rálátni a Tamega-folyóra, aminek a medrét és partját ezen a szakaszon éppen felújítanak, így még szebb lesz a közeljövőben. (Amint a tulaj, Sr. António, elküld nekem pár fényképet, fel is kerül ide a cikk után majd)

Green wine production farm in Northern Portugal
Quanta do Tapadinho – zöld bort termelnek itt, nagyon jót és nem kicsit szép a hely

E csoda után várt ránk még egy kis küzdelem, mert a rövidebb út éppen felújítás alatt van. Megküzdöttünk az elemekkel es áttoltuk a biciklit a murvás szakaszon (értsd szétdózerolt folyópart 15kg-os görög dinnye nagyságú múrva “szemekkel”). Amint elkészül a folyóparti szakasz, fantasztikus lesz az útvonal a Quinta-ból a strandra.

Mint ahogy már említettem, a folyóparton kialakítottak egy strandot, ahol felfogják a vizet és kellemes pihenésre alkalmas helyet hoztak létre. Természetesen a kávézó is van a parton, az sem maradhatott el. Jól esett a nagy forróságban felfrissülni minden téren.

Majd hamar visszaértünk a kiinduló pontunkhoz. Felemelő érzéssel töltött el, hogy mekkora hegyet “megmásztam” és jól eső fáradtsággal végeztem a túrával.

Üdvözlettel,

Barbi

2019.09.07 frissítés: Galéria a Quinta do Tapadinho fényképeiből, köszönjük szépen az élményt még egyszer Sr. António-nak és fiának Sr. Frederico-nak! Hamarosan jövünk újra 🙂

A szerzőről

client-photo-1
Barbara
Harminchárom éves könnyűipari mérnök vagyok, jelenleg csomagolási mérnökként dolgozom. Mindig is vonzódtam a bringázáshoz, de igazán akkor szerettem meg, amikor férjem András, megmutatta, hogy mennyivel érdekesebb és különlegesebb élmény felfedezni az új helyeket két keréken. Közös kerékpár túráink alkalmával szerencsénk volt együtt bringázni több országban is már, rengeteg szép helyet jártunk be mind Magyarországon is és Portugáliában is. Cégünk azzal a céllal jött létre, hogy ezeket a felejthetetlen élményeket megosszuk másokkal is.

Hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?