Miért szeretjük Portugáliát

Sharing is caring!

Igen, elfogult vagyok. Ha Portugália kerül szóba, hajlamos vagyok tűzbe menni értük, hogy megvédjem a becsületüket, ami érthető így lassan 10 év távlatából. Nem hiába, minden relatív.

Amikor 2010 februárjában elköltöztünk Portugáliába, sose gondoltam, hogy ilyesmi megtörténhet velem, új otthonra találtam. Sokkal gyorsabban mint azt gondolnátok, de mik is az okai ennek, hogyan lehet ilyen szuper gyorsasággal gyökeret ereszteni egy új helyen, teljesen idegen környezetben.

Gyermekünk Ákos először látja a homokos óceán partot

Az emberek és a vendégszeretetük

Számomra teljesen felfoghatatlan volt az elején, hogyan lehetnek emberek ennyire nyitottak totálisan vadidegen emberekkel szembe. Ez Észak-Portugáliára hatványozottan igaz, ahol a családi kötelék és a barátságok ápolása rendkívül fontos a helyieknek. Így érthető, hogy nem sok időt töltöttünk malmozással, csak úgy bobáztak minket a meghívásokkal. Itt egy ebéd, ott egy vacsora, hétvégi program, festa* festa hátán, satöbbi.

Tipikus portugál festa, ez éppen Póvoa de Varzim-ban

Legjobb példa az első itt töltött karácsonyunk. Az történt ugyanis, hogy annyira lelkesen utazgattunk az első évben belföldön, hogy mire eljöttek az ünnepek, nem maradt szabadságunk. Mikor közöltük a rokonainkkal, hogy hát ugye nem tudunk haza látogatni idén karácsonykor, nem kezdtek örömtáncba, ami érthető azt hiszem. Ellenben amikor a portugál barátaink megtudták, hogy kettesben szeretnénk tölteni az ünnepeket itt, akkor egy komoly versengés bontakozott ki közöttük, hogy ki vigye a magyar párost. Végül sikerült dűlőre jutniuk, és becsöppentünk egy portugál családi ünnepségbe, ahol úgy kezeltek minket, mintha mindig is itt éltünk volna, és mindezt a legnagyobb természetességgel.

Ha már São João festa, akkor kihagyhatatlan a grillezett szardínia és savlekötő 

Portugália természeti értékei

Erről regényeket tudnék írni. Aki kicsit is természet orientált, mint én, annak ez maga kánaán. Óceánpart minden szinten, ameddig a szem ellát. Kicsi, nagy, széles, keskeny, meredek, homokos, köves, sziklás és kitudja még milyen, ja folyótorkolatos J Nem lehet megunni! Mi megragadtunk Leça da Palmeira strandjainál, ami az első években a legközelebb esett a lakásunkhoz, és a mai napig is ide járunk vissza. Ha egyet kéne választanom a sok közül, akkor tuti biztos, hogy Lagos strandját választanám, kár, hogy 600 km-re van.

Látkép Lagos város partjánál

Kétség nem fér hozzá, hogy nekem a hegyvidékek és Portugália belső részei a legkedvesebbek. Első sorban a Peneda-Gerês Nemzeti Park. Minden egyes alkalommal, amikor ide látogatok lenyűgöz a kopár hegycsúcsaival, az érintetlen vidékeivel. Még az Alvão Természeti Park veheti fel vele a kesztyűt, ahol sokat kirándultunk az utóbbi időkben, viszont ez egy teljesen más élmény, nem is lehet nagyon összehasonlítani a két helyet.

Bringatúra a Peneda-Geres Nemzeti Parkban

A legtöbb időt azonban a Serras Do Porto hegységben töltöm, kivétel nélkül minden héten ide lyukadunk ki. Legyen az bringával, futva vagy éppen családdal és barátokkal egy laza kirándulás keretén belül. Szerencsés vagyok na, hiszen mindössze 15-20 percre van tőlünk ez a remek hely, ahol van kijelölt mountain bike park, terep futó park és sport rendezvényekben sem szegénykedik.

Kilátás Porto városára a Serras do Porto egyik magaslatáról

Portugál gasztronómia

Újabb kemény téma, szeretek enni, nem vagyok válogatós sem, még a legextrémebb kajákat is megkóstolom legalább. Szerencsére a portugálok is ilyenek, szeretik a hasukat, és ez meg is mutatkozik a gasztronómiában. Temérdek hal és tenger gyümölcsei alapú étel közül lehet választani, mindezt friss alapanyagokból, semmi konzerv kagyló! A másik véglet a mindenféle hús alapú étel. A vegáknak nem túl vidám a helyzet, de a nagy globalizációban már javult a helyzet ezen a téren is.

Arroz de marisco – rizses tenger gyümölcsei

Sütikből is jól állnak a portugálok. Vannak évszázados receptek, amit kolostorok legjobban védett fiókjaiban őriznek, és majdnem minden falunak vagy régiónak van egy jópár jellegzetes sütije, ami természetesen saját bevallások szerint Portugália legjobb sütije J régiótól függetlenül. A borokról nem is beszélnék, ahhoz tényleg nem elég a világ összes blogposztja.

Pudim de abade de priscos – A szerzetesek több évszázados puding receptje

Minden éremnek két oldala van. Itt sincs kolbászból a kerítés, de aki nem rest, és találékony az könnyen kialakíthat magának egy kellemes életet. Portugáloknak a savanyúbb helyzetekre is van megfejtésük, amit hallottam egy párszor a válság legrosszabb éveiben: „Lehet, hogy csórók vagyunk, de itt van nekünk az óceán és a napsütés!” Én még ehhez hozzáfűzném a focit, ami kétség kívül egy komoly egyház errefelé J

 

*Festa: Buli. Portugál értelmezésben, sokszor több napos bulisorozatot jelent, ami leginkább lakomával és italozással telik.

Hajrá Poooooouuuuuurtooooooooooo!

A szerzőről

client-photo-1
András
Herczog András, WNC alapító, túravezető, túraszervező. Harminchárom éves élelmiszermérnök – kerékpár szerelő vagyok Magyarországról. Tizenkét éves korom óta foglalkozom komolyabban a kerékpározással. Hobbimmá vált a bringatúrázás. Az utóbbi években feleségemmel, Barbarával az Ibériai-félsziget csodálatos országaiban tudtunk hódolni immár közös szenvedélyünknek.

Hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?