Ronde van Nederland: Report II.
Kerékpár egy kompon

Sharing is caring!

Ezen sorozatunk a “Ronde van Nederland azaz a holland körtúrának az előkészületeiről és megtételéről szól. Egy sikeres kísérlet, melynek során négy nap alatt 1300 km megtétele volt a cél kerékpárral, Hollandia határai mentén.

Az első nap

Az első 20-25 km nem jelentett különösebb újdonságot, már sokszor megtettem ezt az utat, többek között a tesztnap alkalmával, a felkészülés keretén belül. A napot nagyjából három szakaszra osztottam fel fejben, 1. házunktól Roermond-ig, 2. Roermond-tól Arnhem-ig, 3. Arnhem-től az Geesteren-ig, ahol az első éjszakát töltöttem.

Roermond-ig nem volt túl nagy szerencsém az időjárással, bár nem is voltak hatalmas elvárásaim, az előrejelzésnek megfelelően kaptam esőt, rengeteg szelet, persze szemből és oldalról. Az előkészületet övező izgatottság nyomban átváltott egy fajta aggodalmas, nyomasztó érzéssé. Ha ilyen időjárási körülmények lettek volna a harmadik vagy negyedik napon, az szinte biztos, hogy felülök a vonatra és hazamegyek. Mivel itt még fitt voltam és lelkes azért csak simán elkönyveltem, hogy ez van és pont.

Az első pár kilométer még Észak-Brabant megyében

Roermond-ig vezető úton sok érdekesség nem akadt számomra, csak a Maas-folyó egyik mellékágának partján felfedezett komolyabbnak tűnő hódpopuláció „favágó” aktivitásának a jelei akasztották meg a tekintetemet. Persze láttam már a National Geographic-on, hogy komoly munkát tudnak végezni ezek az állatok, de nem gondoltam, hogy simán körberágnak egy nagyjából egy méter átmérőjű fatörzset is míg az ki nem dől. Kicsit elidőztem itt, kattintottam párat a fényképezőgéppel, majd tovább indultam. Mellesleg itt láttam meg először aznap a felhők közül előtűnő napsugarakat is, ami jótékony hatással volt a hangulatomra.

Ebéd a Maas-folyó partján

Roermond-ot éppen hogy csak érintettem, majd az útvonal a Maas-folyót követve észak felé fordult. Jó hír volt ez számomra, mert így az oldal-pofa szélből rögtön oldal-hát szél lett. Az eső is elállt addigra, a nap is kisütött, az erős szél pedig egyre kevésbé zavart, amióta nagyjából a jó irányból fújt. Talán ekkor kezdtem el úgy érezni, hogy na, majd most végre elkezdődik a kaland.

Ebéd a Maas-folyó partján

Következő nagyobb város Venlo volt, de mivel csak úgy suhantam, néha még nagy tányér kónusz is szóba jött, ezért nem is álltam meg, úgy gondoltam most nyerhetek egy kis időt magamnak. Így is lett, fel is használtam azt Broekhuizen előtt, a folyó parton leültem ebédelni. Ebéd alatt értsd a szardínia konzervet, három abonett kekszet és egy energia szeletet. Igazából nem is voltam éhes, szerencsére az egész út alatt nem voltam éhes, hála a házi sütésű műzliszeleteknek, amiből nagyjából fél óránként fogyasztottam, ha kellett, ha nem. Kicsit sietve ettem, mert az üvöltő szélben és a nagyjából 6-7 C fokban nem éreztem olyan frankón magam a folyó parton, hiába sütött a nap. Persze „user error” ez kérem, nem kell a folyó parton üldögélni, ahol nincs szélárnyék, tudom.

Tovább haladva rengeteg különböző farmot és tehenészetet láttam útközben, kisebb falvakat, és a kedvenc helyi söröm, a Hertog Jan (nem a névből eredő hasonlóság miatt) főzdéje mellett is eltekertem. Szám szerint ötször kellett aznap komppal folyón átkelnem, ebből négyszer a Maas-on és egyszer a Rajnán.

Kompok a Maas-on és a Rajnán

Az első négy következett időrendben, nem is volt gond, csupa príma komp, volt amelyik teljesen automata. Csak lestem, amikor az indulást követően a kapitány lejött az autók közé és elkezdte beszedni a fuvardíjat. Hát hiába, ez már a 21. század, ilyet sem láttam még eddig. A „kompolás” jó buli, és olcsó, 0,70€ fizettem egy-egy alkalommal! Az utolsó előtti volt a legmókásabb, az ugyanis csak egy emberek és kerékpárok szállítására alkalmas hajócska volt. Amint meglátott a kapitány a túloldalról, lelkesen felém vette az irányt hajójával.

A legkisebb komp a nap folyamán

Kicsit időztünk, hátha befut még valaki aki át akar kelni a folyón, ezért volt idő egy keveset beszélgetni. Megtudtam, hogy én vagyok az első ma, akit átvisz a túloldalra (nagyjából 13:00 volt akkor). Ez a tény roppant boldogsággal töltötte el az embert, amit most is csak annyival tudok magyarázni, hogy valószínűleg az emberek komppal történő transzportálásának abszolút elhivatottsága okozhatott. Hiszen a szerény 1 €-os viteldíj, amit tőlem kapott, nem ad különösebb okot eufóriára szerintem. Egy élmény volt.

Folytattam az utamat a szárazföldön. Körülbelül Riethorst magasságában ért a következő meglepetés, ugyanis a GPS egy emelkedőhöz vezetett! Már elszokott a szemem az ilyesmitől, örömömben le is fotóztam. Mint kiderült az csak a kezdet volt, nagyszerű kis hullámvasutas útban volt részem egészen Nijmegen-ig. A városon megint csak átsuhantam, nem akartam vesztegetni az időt, tudván, hogy még egy erős száz kilométer hátra van.

Az útvonal a Waal-folyó mentén folytatódott a német határ felé, ahol az utolsó kompátkelés lett volna. Nyakamon a záporral érkeztem a kikötőhöz, ahol szomorúan konstatáltam, hogy a komp sem ezen, sem a túlparton nincsen. Kínomban beálltam egy buszmegállóba az eső elől és elkezdtem túrni az internetet. Hamarosan rá is akadtam a menetrendre, 17:00-kor volt az utolsó járat, akkor kereken 18:00 volt. Hát igen, ezt durván benéztem.

Jött az agyalás, mi legyen. Ha visszamegyek Nijmegen-ig és ott kelek át a folyón és folytatom az utat a tervezett nyomvonalon, akkor a napi távhoz még hozzájön egy kellemes 40 km, ami nem hiányzott. A másik lehetőség a folyó mentén tovább haladni Németországba, ahol Emmerich am Rhein-nál van egy híd. Ezt az opciót választottam. Legalább nemzetközivé vált ezzel a túra.

Megmenekültem!

A betervezett útvonalat már sehogyan sem tudtam volna innen folytatni, ezért azt láttam a legjobbnak, ha célirányosan megyek a szállás felé. Nagyjából 20:45 körül meg is érkeztem, ahol a vendéglátóm már meleg vacsorával és hideg sörrel várt, micsoda megkönnyebbülés volt. Első napot letudtam, a GPS-em szerint 299 km volt a megtett táv, a Strava ennél kicsit többet számolt, 310 km-t aznap. Örültem, hogy túl voltam az első napon, gondoltam fog ez menni, és reméltem, hogy ennél már csak jobb lehet az időjárás is a következő napokban.

A második nap Moddergat nevű frízföldi kis falu volt a cél, ami papíron 336 km-re volt. Folytatjuk, addig is elolvashatjátok az előzmény posztokat! Megmenekültem!

Üdvözlettel,
András

A szerzőről

client-photo-1
András
Herczog András, WNC alapító, túravezető, túraszervező. Harminchárom éves élelmiszermérnök – kerékpár szerelő vagyok Magyarországról. Tizenkét éves korom óta foglalkozom komolyabban a kerékpározással. Hobbimmá vált a bringatúrázás. Az utóbbi években feleségemmel, Barbarával az Ibériai-félsziget csodálatos országaiban tudtunk hódolni immár közös szenvedélyünknek.

Hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?