Ronde van Nederland: Report IV.

Sharing is caring!

Ezen sorozatunk a “Ronde van Nederland azaz a holland körtúrának az előkészületeiről és megtételéről szól. Egy sikeres kísérlet, melynek során négy nap alatt 1300 km megtétele volt a cél kerékpárral, Hollandia határai mentén.

Elindulás

Kicsit csikorogva indult a harmadik nap. Először is korábban ébredtem, mint ahogy arra szükség lett volna. Másodszor, már az első mozdulatoknál éreztem, hogy a bal térdem sajog illetve a bal kézfejem kis- és gyűrűs ujjai bizseregnek és zsibbadnak. Nagyon reméltem, hogy ezek a tünetek megszűnnek az éjszaka leple alatt, hát nem.

Fenyőfák a homokdűnéken Noordholland régióban

Sebaj, annyira nem volt vészes, halvány aggodalommal a fejemben nekikezdtem a pakolásnak és közben reggeliztem is egy jót. Előző nap este a vendéglátóim figyelmességének köszönhetően kaptam előre elkészített reggelit, mivel ők nem kelnek ilyen korán, de nem akarták, hogy üres gyomorral induljak útnak. Jól eső figyelmesség. Pakolás, reggeli, selfie és végre egyszer sikerült 7:00 előtt elindulnom.

Frízföldön

Köd és hideg várt az utakon a nagy csend és nyugalom mellett. Nagyjából 2-3 oC fok lehetett, ami a párás tengerparti levegővel vegyítve nem volt éppen kellemes. Próbáltam volna kicsit gyorsabban tekerni az átlagosnál, hogy majd így csak átmelegszem, de a testem ezen a reggelen makacskodott egy cseppet. Olyan érzés volt, mintha berozsdásodtam volna az éjjel, minden porcikám nyögve nyelősen mozdult csak, nem tragikusan, de pont annyira, hogy az már kellemetlen legyen. Nehéz volt a pedál fordulatot tartani, ficeregtem a nyeregben, nem találtam a korrekt üléspozíciót, a zsibbadó ujjak miatt meg nem tudtam, hogyan fogjam a kormányt. Szakszóval élve „nyüsszögősen” telt az első 60-70km, nagyjából míg Harlingen-be értem.

Emiatt sajnos nem tudtam nagyon koncentrálni a környezetemre, pedig Frízföld maga érdekes hely. A látvány enyhén különbözött az eddig tapasztaltaktól, kicsit szegényebb és lakatlanabb régió hatását kelti. Viszont az tisztán látszik, hogy nagyon nagy hangsúlyt fektetnek a kultúrájuk és annak ápolására. Vendéglátóim például azt mesélték előző este, hogy milyen sajnálatos dolog a fríz nyelv „elhollandosodása”. Tudni illik, nekik a holland nyelv ugyanis csak a második a sorban. Érdekes kulturális kitekintő lett volna, ha több idő állt volna rendelkezésemre.

A tenger közelében

Harlingenben érve már sütött a nap, elkezdett fújni a szél, nagyon nagy szerencsére a jó irányból, északról. Kevéske tízórait követve folytattam az utamat, kisvártatva az Afsluitdijk-hoz értem, amit már kíváncsian vártam. Ez egy 32 km hosszú töltés, aminek a megépítésével jelentős méretű területet hódítottak el a hollandok a tengertől. Kerékpáros szemszögből azért annyira nem izgalmas, mint ahogy azt gondoltam, az első pár kilométeren még csodálva néztem eme mérnöki teljesítményt, aztán kezdet unalmassá válni.

Szükségességét is láttam a nagyjából egyharmad távon fekvő benzinkúton történő kávézás beiktatásának. Ennyire jól eső kávét még nem fogyasztottam reggel, meghozta a hangulatot és jobban magamhoz is tértem. Letekertem a még hátra lévő 20km-t az Afsluitdijk-ból, majd újból a „szárazföldre” érkezve Anna Paulowna falút követően a tengerpart felé vettem az rányt.

14 hengeres repülőgép csillagmotor mint kertdísz. Ettől a ponttól kezdve gyakorlatilag a hivatalos útvonal a lehető legközelebb haladt a tengerhez. Sint Maartenszee határában elfogyasztottam a szokásos halkonzerves ebédemet, majd tovább haladva kisvártatva elérkeztem az egész túrám legszórakoztatóbb helyszínéhez.

Hullámvasút

Hollandia nyugati partvidékén Groet település és Zandvoort között elterülő homokdűnés, erdős terület következett. Rendes mountain bike-oshoz híven örvendtem a hullámvasútas dimbes dombos kerékpár utaknak. Népszerű hely ez, rengeteg ember sportol itt illetve „turistáskodik”. Az én szemszögemből az egyetlen szépséghibája ennek a közel 60 km-es szakasznak a rengeteg macskaköves útszakasz volt. Nem tett túl jót a már egyébként is sérült tenyereimnek. Cserébe kárpótolt a látvány, a fehér homokos dűnék és a fenyő erdők váltakozása. Felejthetetlen.

Délután 16:00 magasságában érkeztem Zandvoort-ba, ahol a tengerparton megálltam egy kis helyi csemegére. Élvezettel néztem a tengerpartot, miközben a elfogyasztottam egy tál „Kibbeling’-et (tipikus holland csemege, tőkehal darabkák kisütve fokhagyma szósszal, szerk.). Egyre több volt a turista, ha csak az autókat néztem, az ember már már azt hinné Németországban van. Akár merre fordultam német beszédet hallottam.

Tele gyomorral indultam tovább, szinte vitorlázva, olyan erős lett közben a hátszél, nem kis öröm volt ez. Meg is látszott a számadatokban, végül 26 km/h átlagsebességgel tettem meg a 286 km-t. Remek módja volt ez a regenerálódásnak, legalábbis ezt gondoltam akkor.

Megérkezés

Még világosban, 19:00 érkeztem meg Hoek van Holland városában. Még a tervezés szakaszában nagy dillema volt a harmadik nap végpontja, ugyanis Hoek van Holland-ból az utolsó komp Maasvlakte-ba pontosan este 19:00 indul, és nem voltam benne biztos, hogy azt meg tudom csípni. Ezért inkább nem kockáztattam, bevállaltam, hogy a harmadik nap lesz a legrövidebb de tutira lesz hol párnára hajtanom a fejem. Így utólag nézve kiadta volna, de csakis ezzel az időjárási körülményekkel és mondjuk egy kicsit nagyobb tempóval.

Jobb volt ez így, több idő jutott pihenésre, és egy kis beszélgetésre a szállásadómmal. Számomra nagy dolog, másoknak talán nem, de beszélgetésünk során megkérdezte, hogy ugye Dél-Hollandiából jövök, mert olyan az akcentusom. Erre büszkén mondtam, hogy külföldi vagyok. Dagadt a mellem, először esett ez meg velem Hollandiában, hogy valaki nem azt kérdezte melyik országból jöttem miután megszólaltam hollandul, hanem hogy melyik régióból :). Nekem ez volt a nap másik fénypontja a homokdűnék mellett. Az elmúlt napok tapasztalataiból okulva, a lehető leggyorsabban és majdnem mindent előkészítettem a következő reggelre és 21:00 már aludtam is mint a bunda.

Másnap hajókázás, napsütés, közel 330 km megtétele és a hazaérkezés élménye várt rám. Folytatjuk, addig is elolvashatjátok az előzmény posztokat!

Üdvözlettel,
András

A szerzőről

client-photo-1
András
Herczog András, WNC alapító, túravezető, túraszervező. Harminchárom éves élelmiszermérnök – kerékpár szerelő vagyok Magyarországról. Tizenkét éves korom óta foglalkozom komolyabban a kerékpározással. Hobbimmá vált a bringatúrázás. Az utóbbi években feleségemmel, Barbarával az Ibériai-félsziget csodálatos országaiban tudtunk hódolni immár közös szenvedélyünknek.

Hozzászólások

2019-03-23
Hi there! Such a nice short article, thanks!
András
2019-04-05
Thank you very much! It was an epic journey, I can only recommend to do Bikepacking at least once in a lifetime! Best wishes!

Vélemény, hozzászólás?