Ronde van Nederland: Report V.

Sharing is caring!

Ezen sorozatunk a “Ronde van Nederland azaz a holland körtúrának az előkészületeiről és megtételéről szól. Egy sikeres kísérlet, melynek során négy nap alatt 1300 km megtétele volt a cél kerékpárral, Hollandia határai mentén.

Reggeli szokásos készülődést követően nagyjából 6:20-kor hagytam el a szállást, amely egy újabb amatőr hibának bizonyosult. Ugyanis nem néztem utána a komp menetrendnek, csak annyit tudtam, hogy 6:00-tól közlekedik. Ebből azt gondoltam, hogy akár csak az előző alkalmak során, tíz percenként azért át lehet kelni a túloldalra.

Az utolsó nap is kompolással indult

Hát nem, ez egy hosszabb hajókázás, keresztül az Europort-on, Rotterdam kikötőjén. A kikötőben szembesültem az információval, hogy az első komp 6:00-kor megy ugyan, de a következő csak 7:00-kor, szóval volt egy kellemes 30 percem a reggeli hidegben, amit eltölthettem volna a szálláson is. Belefért, hiszen ez volt az utolsó nap, fejemben olyan gondolatokkal indultam útnak, hogy ha törik ha szakad én haza érek ma.

Kellemes 6 km-es hajókázás után Maasvlakte-ból indult a valódi túra aznap. Helyenként deres fű, kora reggeli napsugarak és hűvös nyugati szél kísértek végig az Europort-on. A bringázásra való ráhangolódás ezen a napon sem ment könnyen, de volt már ennél rosszabb is.

Gátak

Nagyjából az első védőgát rendszernél ébredtem fel teljesen, ez Rokanje és Stellendam között húzódik. Elidőztem itt egy cseppet, jobban szemügyre vettem ezeket a híres „dijk”-okat, ami egyébként „dam”, vagyis gát mivel mindkét oldalán víz van. Nem kispályás rendszer az már biztos, működés közben nem láttam ugyan, de lehet nem is szívesen lennék itt, amikor szükség van bezárni a zsilipeket, hogy a tenger vize ne törjön be a folyó deltába.

Kattintottam pár fotót, majd indultam tovább. A továbbiakban Zeeland régióban tekertem, ami a turisták közkedvelt uticélja. Hihetetlen mennyiségű, többnyire német, külföldi rendszámú autót láttam út közben. Egymást érik a kempingek is, de ez egy egészen más jellegű, mint amit Portugáliában vagy Magyarországon láttam eddig. Szinte kis falvak, élelmiszerbolt, szórakozóhelyek, pékség, kávézó minden van a falakon belül. Kicsit megdöbbentő volt számomra, hogy ilyen méreteket ölt a turizmus ezen a vidéken. Nem is igazán meglepő, mert amit láttam, az alapján ebben a régióban nagy a nyugi, már-már mediterrán a hangulat, nincs olyan masszív ipar vidék, mint amit Hollandia többi régiójában láttam.

A gátvédelemben kimondottan jók a hollandok

Kellemes nyugis, de kissé zsúfolt kerékpáros utakon jutottam el egészen Westkapelle-ig, ami a túra legnyugatibb csücske volt. Itt a világító torony tövében meg is álltam a szokásos ebédemre. Szükségességét éreztem továbbá a bringám finomhangolásának, ugyanis a makacs térdfájásom megmaradt, és társult hozzá egy kis boka fájdalom is, ezért próbáltam a patent pedál stoplijának a szögén egy hangyányit állítani. Gondoltam, rosszabb már nem lesz hátha ez volt a baj. Ilyen folyamatos több napos terhelés mellett az apró beállítási elégtelenségek is okozhatnak gondok.

Bevallom sokkal jobb nem lett, de talán a tudat, hogy valamit „javítottam” a helyzeten, érvényesítette egy kicsit a placebo hatást. Most már tudom (így egy hónap távlatából) a károsodás már akkor megtörtént, azon csak a pihenés segített volna, ami nem volt opció. Mentális fordulóponthoz érkeztem ugyanitt, ettől kezdve gyakorlatilag már hazafelé tekertem, ami nagyon feldobta a hangulatomat.

Éreztem a győzelem ízét, a szardínia és a müzli szelet mellett, a számban. Ez adott egy nagyobb lendületet és meg sem álltam Kruiningen-ig, ekkor következett egy újabb mélypont és lassulás, ami ellen újabb adag halkonzervvel és energia szelettel próbáltam védekezni. Ekkor tartottam aznap 181 km-nél, és kezdtem úgy érezni, hosszú lesz az út még hazáig. A hátralévő 148 km-t egészen Geldrop-ig (ahol még május végéig lakunk) nem részletezném. Maradjunk annyiban, hogy az maga volt „A mélypont” és nem szívesen sivatagosítanám el a posztot a parttalan szenvedésem unalmas taglalásával.

Végre otthon!

Este 21:00 körül érkeztem Eindhoven-be, innen még egy kb. 10 km kellett megtennem a házunkig. Ismerős volt a terep, boldog voltam, megérkeztem, sikerült. Reméltem legalábbis, hogy ezen az utolsó kis szakaszon talán már nem üt be a ménkő. Szerencsére nem.

Újra otthon

Befordultam az utcánkba, megláttam az ismerős autókat és házakat, parkoló állásba váltottam a cangával, majd begurultam az ajtónkig és halkan kopogtattam. Barbi tárt karokkal várt, hosszan megölelt és megcsókolt. Én inkább csak kapaszkodtam belé, erőm addigra már messze elfogyott. Jó volt nagyon újra otthon lenni!

Konklúzió: Szép szép, jó jó, de senkinek nem ajánlom igazából, hogy ilyen ütembe tegye meg ezt a körtúrát, csakis annak akinek ebben már nagyobb tapasztalata van. Így utólag azt gondolom, egy jobb felkészültségű kerékpárosnak az ideális a 6 nap a holland körre, így marad idő nézelődni is és sportos marad a túra. A kevésbé felkészülteknek minimum egy 7-9 napot ajánlanék, így tényleg élvezhető minden szinten.

Végre otthon!

Maga túra fantasztikus, rengeteg szép helyet láttam, érdekes vidékeken tekertem, szimpatikus emberekkel találkoztam. Megtettem végül 1225 km-t négy nap alatt, és a legjobb az egészben, hogy mindezt 98%-ban kerékpár úton, páratlan hely ez a kerékpározás kedvelőinek.

Hamarosan jelentkezünk egy kicsit más jellegű témával, ugyanis május végén költözünk vissza Portugáliába, és élesben kezdünk el foglalkozni a Wheel Nuts Cyclotouring fő céljaival. Ebbe tekinthettek bele az elkövetkező hetekben.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmeteket, találkozunk Portugáliában!

Üdvözlettel,
András

A szerzőről

client-photo-1
András
Herczog András, WNC alapító, túravezető, túraszervező. Harminchárom éves élelmiszermérnök – kerékpár szerelő vagyok Magyarországról. Tizenkét éves korom óta foglalkozom komolyabban a kerékpározással. Hobbimmá vált a bringatúrázás. Az utóbbi években feleségemmel, Barbarával az Ibériai-félsziget csodálatos országaiban tudtunk hódolni immár közös szenvedélyünknek.

Hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?