Van, hogy úgy alakul az élet, hogy az ünnepeket nem a családunkkal töltjük. Ez volt a helyzet idén velem is Húsvétkor. Mi mást tehet az ember, mint beszervez mindenféle sport tevékenységet 🙂 Volt itt terepfutás, túrázás a Peneda-Geres Nemzeti Parkban, és még egy erős mountain bike edzés is belefért a Portót körülölelő Serras do Porto hegységben.
A terep futó versenyre még aznap beneveztem, amint megtudtam, hogy egyedül leszek másfél hétig. Sosem versenyeztem még ebben a műfajban. Sőt magába a terep futásba is éppen csak kezdek bele kóstolgatni, ezért roppant nagy izgalommal vártam a péntek estét.
20 kilóméteres távon indultam (eddig egyszer futottam 23km-et összesen egy lendületre) és mindjárt egy éjszakai versennyel indítottam a karrierem 🙂 Hibátlanul éreztem magam, a verseny előtti órákban lelkesen bújtam a netet és néztem a Youtube-on az UTMB és CCC versenyekről készült motivációs videókat. A lendülettel nem is volt hiba!
Edzenem nem ártott volna többet, de összeségében abszolút elégedett vagyok a teljesítményemmel. Sikerült abszolútban az első húszba beférnem, 1h57min idővel és a saját kategóriámban a 12-ik lettem. Még szerencse, hogy kaptam egy tonna flyer-t a különböző versenyekről, így lehet miből szemezgetnem májusra, hihi 🙂
Másnap barátaimmal betámadtuk a Peneda Geres Nemzeti Parkot, már régebben megígértem nekik, hogy megmutatok egy pár helyet. A teljes napot azzal töltöttük, hogy keresztbe kasul mentünk a Park területén.
Meglátogattuk a már jól bejáratott Café Abrigo vendéglátó egységet, ahol fenséges ebédet fogyasztottunk el, majd kirándultunk egyet a hegyekbe. A napot pedig külföldön, Spanyolországba zártuk, ahol fáradt végtagjainkat a termál fürdőben regeneráltuk. Nap közben volt szerencsénk mókázni is több ízben.
Csak hogy ne legyen ez a bejegyzés sem közhely mentes: ugyan felnövünk, de örökre gyerekek maradunk, vagy valami hasonló. Az eredményt kis szerencsével a Cheekyexploits Insta profilján láthatjátok 😉
Húsvét vasárnapra terepkerékpározás lett betervezve. Amit nagyjából sikerült is kiviteleznem. Korai kelés után úgy határoztam, hogy újfent megpróbálom a 8 hegycsúcs kört. Kétszer már zátonyra futottam, és nem volt ez másképpen ma sem…
A hatodik hegycsúcsig nem is volt semmi gond. Utána egy szerencsétlen mozdulatnak köszönhetően, a Serras do Porto hegységre jellemző agyagpala kivágta a külső gumim oldalfalát. A defekt tömítő folyadék úgy spriccelt széjjel, mint a ZS kategóriás horrorfilmekben a vér egy gégemetszés után. Jöhetett a pót belső, vagyis jöhetett volna, ha éppen a sok hónapos hurcolástól nem dörzsölődött volna ki.
Hirtelen felindulásból feláldoztam a tubless felni szalagot és elegáns módon betekertem a pótbelső defektes részét. Ezzel elment egy fél óra, de még úgy gondoltam így sem gond folytatni az utat a kitűzött cél felé. Erről akkor tettem le, amikor a hetedig csúcs után a belső újból benyögte az unalmast. Átstruktúráltam a tömlővédő szalagot, így már két lyukat zárt el a levegő útjából. Én pedig a lehető legrövidebb úton hazaindultam.
A nap tanulsága a következő: Ha már hetek óta van otthon szép új külső raktáron, ne legyen az ember lusta azt feltenni (erősített oldalfalú, talán nem jártam volna így). Kettő, időnként nem árt ellenőrizni a pótbelsőt.
Mindent egybevetve, volt egy hihetetlen jó 3 napos hétvégém, sok sportolással és kellemes társaságban. Már csak a család hiányzik, de ők meg nemsokára hazajönnek és ez a gond is megoldódik!
Hozzászólások