Terepfutásból Duke Nukem 3D?!
a man running through a field

Sharing is caring!

Mielőtt azt gondolnátok, hogy ez teljesen off-topic, meg mi az a Duke Nukem 3D (még a szüleim is tudják, ezt garantálom) megnyugtatok mindenkit, hogy nem az. Sőt, teljesen releváns tartalom a generációmnak! A terepfutás közvetetten ugyan, de a mai tapasztalatom alapján mégis csak kapcsolódik a 90′-es évek videojátékaihoz.

Elmentem ugyanis ma hosszú idő után terepfutni, és nagyon jól esett. Szoktam ilyet csinálni időnként, és futnék is többet, ha lenne még több időm persze. Ma kiadta, így lefutottam 12km-t a házunk mögött található erdőben.

a man pointing out on a billboard while running
Futás közben ez a látvány kicsit megterhelte az agyamat

De hogy jön ide a video játék? Nagyon egyszerűen. Mióta megvettem a GoPro Hero 7 Black kamerámat, kis túlzással a wc-re is azzal járok. Van ez a betegség, hogy az ember azt gondolja, akkor most már biztosan csak ez hiányzott ahhoz, hogy rendes jútúber legyen és majd mostantól nagy talicskákba görgeti házhoz a Youtube a nagycímletű dollárokat. Persze, persze! Lényeg a lényeg, sokat kísérletezek és filmezek mindent, ami mozog. Vannak, akik ennek kevésbé örülnek, mint például a kedves edző társaim. Mindig mutatnak némi ellenállást, meg diszlájkolják ezt az egész filmezést, de végül azért csak tetszik nekik is.

A mai futásról sem hiányozhatott a kamera. Kész őrület egyébként, a GoPro előtti időszámításomban sokkal egyszerűbb volt bármilyen sporttevékenység. Csak felöltöztem, magamhoz vettem a legszükségesebb dolgokat, mint az étel és a ital, majd megindultam mint a távirat. Bezzeg most, hogy van egy rakás kiegészítő, amit Jorge barátom lőtt nekem az Amazonról 13 dolcsiért (szó szerint, de most már 21$-be kerül). Bezzeg amikor megérkezett nem tudtam mire vélni azt 10kg-os krumpliszsák méretű csomagot, és csak pislogtam mint hal a szatyorban.

Melyik pánt kell, meg még ez a rögzítő bigyó, meg a fejpánt és a heveder is, de akkor most már vinnem kell hátizsákot is, mert hova teszem ezt a sok cuccot?! És akkor még a vizet se vihetem kézbe, mert hogyan kamerázok, az is megy a zsákba. Kész agyrém, úgy nézek ki mint egy karácsonyfa! A cél érdekében mindent!

POW picture of a man trail running
Ugrásra felkészülni!

Csak elindultam és elkezdtem filmezni is időnként. Direkt nem töltöttem fel teljesen az aksikat, ezzel is korlátot szabva saját magamnak meg csekély kreativitásomnak. Ha ugyanis két teljesen feltöltött akkuval megyek futni, akkor lehet még most is ott ugrálok valahol a ház mögött és videózok. Szerencsére odáig még nem jutottam, hogy a média gyártást részesítsem előnyben a sporttal szemben. Így csak kicsit módosítok az útvonalon, esetleg kétszer elfutok ugyanarra, de direkt nem állok meg és veszem fel ötször ugyanazt a szakaszt. Futok, aztán felveszem amit tudok.

Lett kb. egy tucat video még így is ma. Amikor megnéztem az elsőt, kipattant az isteni szikra, és széles mosoly űlt ki az arcomra. Barbival megosztottam az ötletem, és ő is csak röhögött és helyeselt. “Jaja, tökre olyan tényleg, hehe!”

Nem csigázlak tovább titeket, ezt sikerült kifacsarnom az agyamból! Várom a véleményeket a komment szektorban!

Hát igen, betódultak az emlékek. Mit neked Fortnite meg Insta, amikor még Mark Zuckerberg is Mortal Kombat-ozott azokban az időkben, ahelyett hogy tevetenyésztésbe kezdett volna a Facebook-kal. A szoc média konstans live volt, úgy hívták beszélgetés ember és ember között, helyenként kocsmázásnak is becézték.

De volt nekünk még ugye jó kis Doom II, meg ugye a Duke Nukem 3D is 1,44mb-s hajlékony lemezekre becsomaglva (úgy kb 10 db-ra), csak hogy a témánál maradjunk. Az egy fokkal magasabb inteligenciájúak meg küldték a Diablo 2-t, én viszont a hentelést preferáltam. Emlékszem olyan esetekre is, hogy apámat elég komolyan meg kellett fenyegetnem, hogy ha nem szakad most már le a számítógépről és a Duke Nukem-ről, akkor panaszt teszek anyánál. Mondanom sem kell, hogy ez nem hatott, így csendben kivártam a soromat.

Aztán teltek múltak az évek, jött a COD 2 meg a kiegészítője, lan party-k a haveroknál, és végül becsengetett a szélessávú internet vidékre is, így már nem kellett a CRT monitort meg az irtózat nagy gépet hurcibálni. Volt multiplayer-ezés, szerverbérlés, géptuningolás, mert jött a COD 3 és nagyon laggolt, ezért mindig kaptam a fejest, és a csapattársak meg szídtak, hogy miattam veszítünk. Rémes érzés…
Drága volt a vga kártya, úgyhogy letettem a lantot.

Nem értetted a felét sem? Ki végül a kocka, én vagy a mai fiatalok? Mégsem értem mi a poén a mai játékokban, ahogy a 2000. év után születettek sem valószínű, hogy mi ez a pixeles borzadály, meg kockás vérfröcsögés. Sebaj, nagy a hézag, szép volt, jó volt, elmúlt. Én meg jókat derülök a Duke Nukem idézetek mind a 9:18 perce alatt, és elgondolkodok az elszállt 20 éven. Ez egy elég komoly jele az örgedésnek, de talán azért még nem köszönnek nekem csókolommal egy hamar az utcán.

Sebaj, majd elmúlik a Fortnite is, de lesz helyette valami más, mint mindig. Én meg inkább futok és bringázok az a biztos.

Szép napot mindenkinek!

A szerzőről

client-photo-1
András
Herczog András, WNC alapító, túravezető, túraszervező. Harminchárom éves élelmiszermérnök – kerékpár szerelő vagyok Magyarországról. Tizenkét éves korom óta foglalkozom komolyabban a kerékpározással. Hobbimmá vált a bringatúrázás. Az utóbbi években feleségemmel, Barbarával az Ibériai-félsziget csodálatos országaiban tudtunk hódolni immár közös szenvedélyünknek.

Hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?